Home Stílus A japán kultúra

A japán kultúra

Az európai embereket mindig is érdekelte a keleti lakosság kultúrája, szokásai. Ők teljesen különböznek tőlünk mind mentalitásukban, mind szokásaikban. Cikkemben a japánok világát szeretném nektek bemutatni.

A japán kultúra

Számomra az írásmódjuk a legérdekesebb. A japán nyelvet a szigetországban 120 millióan beszélik, és a külföldön élők közül 1 millió embernek ez az anyanyelve. Rengeteg dialektusa van, de a legelterjedtebb a kjócugo, amit mindenki beszél és megért. A nyelv eredete nem tisztázott teljesen, de a legnagyobb hasonlóságot a rjúkjúi nyelvvel mutatja, amit Okanaván beszélnek.

Az írásmódjuk kínai mintára alakult ki. Háromféle jelrendszerük van.

Hiragana: ez a szótagírás
Katakana: ez is szótagírás, de ezt az idegen jövevényszavak leírására használják
Kandzsi: ez a szóírás
A számukat arab számokkal írják, de létezik kandzsi rendszerben írt számozás is. Van latin betűs írásuk is, amit romadzsinek hívnak, és az angol Hepburn-átíráson alapszik.

Öltözködésük is különleges. Tradicionális viseletük a kimonó.Kezdetben minden ruhát kimonónak hívtak, de ma már a teljes testes ruhára utal, amit másnéven nagiginek is hívnak. A kimonó legfontosabb része az obi, ami lényegében a ruhát összefogó öv. Nagyon dekoratív elem. A nők általában nagy, feltűnően díszes obit viselnek, míg a férfiak inkább a visszafogottabb darabokat szeretik. Az ucsikake a kimonó egyik legelegánsabb fajtája. Ezt a mennyasszonyok viselik az esküvői szertartáson. Gyakran díszítik virágokkal és aranyszálakkal.

Gasztronómiájukat tekintve legkedveltebb ételeik a rizs, a tenger gyümölcsei, a savanyúság és a párolt zöldségek. Világ szerte ismert ételük a sushi, a tempura és a teriyaki. Azt tartják, hogy a japánok hosszú élete a nagyon egészséges táplálkozásuknak köszönhető.

Japánban külön szertartása van a teázásnak. Nagy hagyománya van a matcha szertartásos elkészítésének. A matcha porrá őrölt zöld teát jelent. Ők a teaszertartást csanujnak vagy csadónak nevezik. A szertartás fejlődésére nagy hatással volt a zen buddhizmus. Nagyon ritkán leveles teát is használnak, főként szencsát, ebben az esetben a szertartást szencsadónak nevezik. Létezik formális teaszertartás, ez a csadzsi. Ilyenkor sűrű teát szolgálnak fel és egy kaiszaki menüt szolgálnak fel. Az informális szertartás folyamán híg teát, édességeket és esetenként könnyű ételeket szolgálnak fel.
Világhírű sportjaik közé tartozik a dzsúdó, a szumó, a kendzsucu a kjúd, és még hosszasan sorolhatnám. Ezek nagy része a szamurájok kiképzési módszereiből alakult ki, kivéve a dzsúdó. Ezt Dzsigoró Kanó fejlesztette ki a dzsúdzsucuból.

Bizonyára a legtöbb embernek a szamurájok jutnak eszébe Japán nevét hallva.  Ők nemes harcosok voltak, japánul businak hívták őket. Kiválóan bántak a karddal, ám ahhoz, hogy jó harcos legyen belőlük, kemény kiképzésben részesültek. Nagy hatalmuk volt, úgy is mondhatjuk, hogy élet és halál urai voltak. A régi japán társadalomban csak ők viselhettek fegyvert, és büntetlenül gyilkolhatták a rangban alattuk állókat. A föld nélküli szamurájok katonailag szolgálták a földbirtokos szamurájokat. A földbirtokos szamurájok a még nagyobb birtokkal rendelkező szamurájok szolgálatában álltak, akiket daimjónak hívtak. Erkölcsi kódexük a Busidó volt, ami a harcos útját jelenti.  Ez volt számukra az útmutató. A szamuráj családba született nők is szamurájnak számítottak, de harci kötelezettségeik kimerültek családjuk és hűbéruruk védelmezésében. Kötelességeik közé tartozott szükség esetén, hogy hűbérurukért rituálés öngyilkosságot kövessenek el (hara-kiri vagy szeppoku). A szamurájok lenézték a nindzsákat, mert a harcmodorukat tisztességtelennek tartották, de gyakran alkalmazták őket testőrnek.

Forrás: stylemagazin.hu