Egészségügyi és mentális problémák már fiatalon jelentkeznek, így a túlsúly nemcsak a felnőtt társadalom gyakori jellemzője. Vajon kinek a feladata, hogy felhívja a szülők figyelmét a bajra? Dr. Gruiz Andrea székesfehérvári gyermekgyógyásszal beszélgettünk.
– Két évvel ezelőtti statisztika szerint 2010 óta stabilizálódni látszik a gyermekkori elhízás hazánkban. Ez mennyire igaz?
– Az előfordulási arány változatlanul probléma. A legnagyobb gond azoknál a családoknál van, ahol valamelyik szülő vagy nagyszülő is túlsúlyos. Hiába indul normál testalkattal csecsemőkorban a kisgyerek, ha a rossz szülői mintázat következtében nem megfelelő étkezési szokások alakulnak ki. Orvosként sokszor azt érzékelem, hogy egyes családokban a baj alapja egy testképzavar, ahol a normál alkatú gyereket is soványnak látják. Ilyenkor az egész családnak életmódváltásra lenne szüksége, ez pedig nagyon nagy elszántságot igényel.
– Mi nevezhető már gyermekkori elhízásnak?
– A túlsúly meghatározásához gyermekkorban is léteznek BMI számítások, de ezek nehezen kezelhető adatok. A felnőttkori magasság/súly elérésekor, körülbelül 15 éves kor után már jól használható a BMI. Felnőtt korban is leginkább a derék körfogat mérés a legegyszerűbb meghatározása a túlsúlynak. Ez az érték mutatja leginkább az elzsírosodás mértékét. Az ideális, ha a felnőtt férfiak derékkörfogata 94 cm alatti, a nőké pedig 80 cm alatti, e fölött, férfiaknál a 102 cm, nőknél 88 cm feletti derék körfogatnál már egészségügyi problémák is fennállnak. Gyermekeknél leginkább a nemhez, testmagassághoz viszonyított percentilis görbéket használjuk, ahol a 95 percentil jelenti a súlyos kövérséget. A kötelező vizsgálatoknál, hatéves korig el is szoktam mondani a hossz és súly percentil értéket, illetve beírjuk az oltási könyvbe. Később az iskolai védőnő jegyzi fel ezeket az adatokat az éves iskolai méréseknél. A méréseknél nagyon fontos a pontosság, hogy a mért adatokat ne csak a többi gyerekéhez, hanem a gyerek saját előző mérési eredményeihez is hasonlítsuk. Nyilván a genetikai tulajdonságok sok mindent meghatároznak, így a magasságot és a súlyt is. Minden gyermek fejlődésének van egy görbéje, de ha ettől eltér, akár pozitív akár negatív irányban, akkor időben figyelmeztetni kell a szülőket.
– Mennyire működnek együtt a szülők a védőnővel vagy gyerekorvossal, ha ők hívják fel a figyelmüket a problémára?
– A gyermek túlsúlyosságának közlése a hálátlan feladatok közé tartozik és gyakran ad okot sértődésre is. Viszonylag kevesen vannak, akik hajlandók változtatni. De vannak jó példák is. Szoktam ajánlani az okostanyer.hu oldalt, de lehetőség van igénybe venni a kórházi dietetikai szolgálatot is. Mint minden betegségnél itt is a megelőzésen van a hangsúly, mert a rossz szokásokon változtatni már nagyon nehéz. A gyerekek sokszor nem is értik miért nem ehetik meg ugyanazt, mint eddig. A serdülőkor kihívásai tudnak segíteni a fogyásban, és arra is lehet számítani, hogy a hossznövekedés felgyorsul, így a túlsúly relatíve csökken.
– Mi okozza leginkább a problémát?
– Mindig meg szoktam kérdezni, mit isznak a gyerekek? Jó esetben megisszák a vizet, de mást is rendszeresen fogyasztanak: cukros üdítőket például, de elrettentő esetben egyáltalán nem isznak vizet. A másik gond, hogy sok családban a szeretet egyik legfontosabb kifejezése az etetés. A nagyszülők különösen veszélyesek ebből a szempontból. A jó gyerekek pedig meg akarnak felelni az elvárásoknak és nem tudnak ellenállni a finom falatoknak. Ehhez jön még a kevés mozgás, ami szintén családi mintázaton alapul. Vannak szülők, akik talán azért nem veszik észre a rossz tendenciát, mert naponta látják gyermeküket. A rendelőben könnyebb rálátni a gyors testsúlygyarapodásra. Meggyőződésem, hogy elsősorban a rossz minőségű és összetételű, nagy mennyiségű tartós evés, és a kevés mozgás az oka mindennek. Megvan a felelősségük a gyorsétterem láncoknak is ebben a folyamatban. Munkám során azt tapasztalom, hogy Székesfehérvár környékén elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi éhezésről beszélhetünk a hátrányos helyzetű gyerekek körében is. Emellett az is egyértelmű, hogy a kevesebb mozgás egyik legfontosabb oka a kütyűfüggés.
– Mi lehet a megoldás? Egyáltalán milyen káros szövődményei lehetnek a gyermekkori elhízásnak?
– A túlsúlyhoz gyakran társul magasvérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, magas vérzsír szintek. Így együtt jelentősen megnő a felnőttkori szív-és érrendszeri betegségek, például a stroke kockázata is. Az elhízás a mozgásszervekre, az ízületekre sincs jó hatással, és emiatt, mint egy ördögi körként, tovább mérsékli a kis beteg a mozgást. Később ez okozati tényezője lehet a meddőségnek is. Sajnos az elhízás okozta a pszicho-szociális zavarok sem elhanyagolhatók. Szoros kapcsolatot látok a gyerekek szorongása és evési kényszere között is. Fontos lenne a lelki támogatás minden érintett gyermeknek. Valószínűleg azonban a lelki támogatás a szülőkre is ráférne, mert nem könnyű megfelelni és eligazodni a világban számukra sem. Megoldás lehetne a csecsemőkorban még általánosan alkalmazott irányelveket (a minőségi odafigyelést, hogy mit eszünk, mikor eszünk, mennyit eszünk) kiterjeszteni az egész kisgyerekkorra és akkor úgy nőnének fel a gyerekek, hogy a későbbi életükben is megszokják és tartják a rendszerességet és a mértékletességet.
Forrás: egeszseg.hu