Itt vagy, kopogsz az ajtón és könyörögsz egy újabb esélyért. Azt mondod, hogy minden megváltozik, te is megváltozol, és erre akár már most hajlandó vagy. De van néhány kérdésem. Miért most? Egy másik nő karjai között jöttél rá, hogy senki nem adja meg neked azt, amit én? Időt kellett töltened valaki mással ahhoz, hogy rájöjj, senki nem tud úgy szeretni, ahogy én szerettelek? Most egy második esélyt kérsz, mert nem fogtad fel, mennyire törődtem veled egészen addig, amíg el nem hagytál valaki más miatt.
Most hiányzom és vissza akarsz kapni. Minket akarsz visszakapni, de ehhez sajnos már túl késő van. Emlékszem mindenre, amikor vártalak és te nem jöttél. Vagy minden üzenetre, amit elolvastál, de sosem válaszoltál rá. Mi van azokkal az időkkel, amikor szükségem lett volna rád, de túlságosan elfoglalt voltál? Tudod, hány álmatlan éjszakát okoztál azzal, hogy azt éreztem, nem voltam elég jó, és lecseréltél egy másik nőre? De most mégis egy második esélyt kérsz.
Itt az egyszerű válasz: Nem érdemelsz második esélyt!
Nem kellett volna elveszítened ahhoz, hogy rájöjj, mennyit jelentek neked. Nem kellett volna elköltöznöd ahhoz, hogy lásd, mennyit érek. Tudnod kellett volna, hogy mennyit jelentek neked, és mennyit érek, már az első pillanattól kezdve. Egy második esélyt adni neked olyan, mintha kést adnék a kezedbe, hogy újra szíven szúrj vele. Eleget bántottál már az első alkalommal is, nem hagyom, hogy újra megtedd.
Ez hatalmas kockázat, és én nem vállalom. Szóval nem kapsz második esélyt. Száz meg száz esélyt adtam minden alkalommal, amikor elhagytál, de nem éltél vele. Megszegtél ezer ígéretet. Minden alkalommal, amikor esélyt adtam neked, jobbá tehetted volna a dolgokat, de sosem tetted. Türelmesen vártam, hogy a dolgok megoldódjanak, de nem történt változás. Mindent megadtam neked, és semmit nem kaptam cserébe. Elhagytál és összetörtél, amikor már nem volt rám szükséged, mert te jól voltál. Túl sokat adtam magamból, de nem teszem meg újra.
Nem, nem adok neked második esélyt. Többé nem engedem, hogy könnyen közel kerüljön hozzám valaki, és nem tudom harc nélkül elengedni. Amikor szeretek valakit, addig tartom, amíg csak lehet. Ha elengedem, akkor hagyom, hagy menjen. Megpróbáltalak megtartani téged, de te kitépted magad a kezeim közül, otthagyva a vágásokat a tenyeremen, amit vér borított be. Amikor minden erő elveszett a kezemből, hagytam hagy menj. Megtanultam, hogy nem mindenki érdemli meg a szeretetem, és azoknak, akik bántanak nincs helyük a szívemben. Még mindig szeretlek és törődöm veled, de ezúttal hallgatnom kell a szívemre. Nemet kell mondanom a kérésedre, mert nem érdemelsz második esélyt.
Igen, mi mind tökéletlenek vagyunk, és mindannyian követünk el hibákat, és gyakran megérdemlünk egy második esélyt. De nem adom meg ezt az esélyt olyan embereknek, akik összetörték a bizalmamat és a szívemet. Ez nem működött köztünk, és tudom, hogy most sem lenne másképp. Elvesztettem a bizalmamat, és bizalom nélkül egy kapcsolat semmit sem ér. Semmi sem tudja megváltoztatni az érzéseimet. Nem tudsz tenni semmit, ami megváltoztatná a gondolataimat.
Meg volt az esélyed, hogy az életem része legyél, de elbuktad. Nem adom meg újra a lehetőséget. Nincs időm ilyenekre. Tovább léptem, és neked is ezt kellene tenned. A szívem nem egy nyitott ajtó, amin akkor jársz ki-be, amikor csak kedved tartja. Kinyitottam neked a szívemet, de nem érdemelted meg a szeretetem. Elhagytál, és amikor lementél, bezártam mögötted az ajtót. A kulcsot pedig az óceánba dobtam, amit nem tudsz megtalálni soha. Nem látlak többé szívesen a házamban, vagy a szívemben. Nem tartozol ide. Többet érdemlek az üres ígéreteidnél. Kérlek, fordulj meg, és menj el. Szóval hiába könyörögsz egy második esélyért, nem érdemled meg.
Forrás: noiportal.hu